1 Peter 5
1 Az elöljárókat (presbitereket), akik köztetek vannak, kérem én, az elöljárótárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, aki a megjelenő dicsőségnek is részese vagyok.
2 pásztoroljátok Istennek köztetek lévő nyáját, nem kényszerből, hanem önként, Isten szerint, nem rút haszonlesésből (piszkos nyereségvágyból), hanem készséges indulatból,
3 nem is úgy, hogy uralkodjatok az osztályrészeken, hanem legyetek példaképei a nyájnak,
4 úgy, amikor majd megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
5 Ugyanúgy ti ifjak, rendeljétek alá magatokat az öregebbeknek, mindnyájan pedig egymásnak, az alázatosság szolgakötényét kössétek fel, mivelhogy az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad,
6 Alázzátok meg tehát magatokat az Isten hatalmas keze alá (azért), hogy titeket felmagasztaljon alkalmas időszakban,
7 minden gondotokat vessétek rá, mivelhogy törődik veletek (gondoskodik rólatok),
8 józanok legyetek, virrasszatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán széjjeljár, keresi, kit nyeljen el,
9 akinek álljatok ellene szilárd hithűséggel, tudván, hogy ugyanezek a szenvedések várnak e világban a ti testvéreitekre.
10 A minden kegyelemnek az Istene pedig, aki elhívott minket korszakra szóló üdvösségére. Krisztusban, rövid szenvedés után Ő maga fog helyreigazítani, megszilárdítani, biztos alapra helyezni.
11 Övé a hatalom a korszakok korszakaiba nyúlóan. Ámen.
12 Szilvánusz által, aki nektek hithű testvéretek - úgy vélem, röviden írtam nektek, bátorítva és tanú(bizony)ságot téve, hogy ez az Isten igaz kegyelme, amelyben álltok.
13 Köszöntenek titeket, akik Babilonban kiválasztottak, és Márk, az én fiam.
14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.